Urosystemlogo.png

Mi az az IC/BPS?

Az interstitiális cystitis/hólyagfájdalom szindróma (angolul interstitial cystitis/bladder pain syndrome, közismert rövidítése: IC/BPS) egy olyan, húgyúti fájdalmakkal járó krónikus, fokozatosan romló, progresszív lefolyású állapot, amely rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja a páciens életminőségét. A betegség legjellemzőbb tünetei – a gyakori vizelés és a fájdalom – jelentős mértékben akadályozza a munkavégzést, a szexuális együttlétet, a szociális életet és az éjszakai pihenést.

 

Jelenlegi tudásunk szerint az IC/BPS végleges meggyógyítására nincs mód. Ugyanakkor, megfelelő kezeléssel a páciens évekre tünetmentessé tehető, normális életminősége megőrizhető. A terápia, melynek részét képezi a páciens állapotának nyomon követése, rendszerint hosszú évekig, akár egész életen át eltart.

 

Jelenleg még a legfejlettebb egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban is csak a páciensek mintegy 5–10%-át diagnosztizálják, holott a legújabb becslések alapján az IC/BPS az emberek mintegy 2,4%-át érinti. Sajnos, minél később diagnosztizálnak valakit, annál súlyosabbak a betegség tünetei.

 

Az Urosystem küldetése, hogy teljes körű megoldást nyújtson az IC/BPS páciensek számára – a diagnózistól a terápia minden szintjéig.

 

A Cukorbetegek és Emésztési és Vesebetegségek Nemzetközi Intézete (National Institute of Diabetes and Digestive and Kidney Diseases; NIDDK) meghatározása alapján az interstitiális cystitis/hólyagfájdalom szindróma (IC/BPS) olyan krónikus, hosszan fennálló állapot, amely fájdalmas húgyúti tüneteket okoz. [1] E tünetek nagyban befolyásolják a páciens életminőségét. [2] Ahogy az IC/BPS progrediál (előrehalad), a fájdalom és a gyakori vizelés (amely a napi 80 alkalmat is meghaladhatja) egyre jelentősebb mértékben akadályozza a munkavégzést, a szexuális együttlétet, a szociális életet és az éjszakai pihenést. [3]

 

Jelenlegi tudásunk szerint az IC/BPS végleges meggyógyítására nincs mód.[4] Megfelelő kezeléssel azonban a páciens akár évekre tünetmentessé is tehető, normális életminősége megőrizhető. A terápia, melynek a páciens állapotának nyomon követése is részét képezi, rendszerint hosszú évekig, akár egész életen át eltart. Mivel a diagnosztizált esetek száma egyre emelkedik, a jövőben az IC/BPS egyre nagyobb nyomást fog gyakorolni az egészségügyi intézményrendszerre.

[1] https://www.niddk.nih.gov/health-information/urologic-diseases/interstitial-cystitis-painful-bladder-syndrome/definition-facts

[2] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5730899/

[3] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/20719340/

[4] https://www.niddk.nih.gov/health-information/urologic-diseases/interstitial-cystitis-painful-bladder-syndrome/treatment

IC/BPS – Az ismert tények

Az IC/BPS kialakulásának pontos oka jelenleg még nem ismert. Elképzelhető, hogy az idegműködés rendellenességei, autoimmun problémák, allergiás reakciók vagy a stressz okozzák, de lehet, hogy csak súlyosbítják a betegség tüneteit. Az sem zárható ki, hogy az IC/BPS-re való hajlam örökölhető. Mindazonáltal, eddig még egyik hipotézist sem sikerült tudományos alapossággal igazolni.

 

Magát az állapotot viszont már jól leírták. [1] A tünetek oka a húgyhólyagot, illetve a húgycső felső szakaszát fedő nyákréteg elégtelensége. Az egészséges nyákréteg, amely a nyálkahártyát fedi, megakadályozza, hogy a vizeletben természetes állapotban is jelen lévő sók, savak és anyagcseretermékek behatolhassanak a hólyagfal mélyebb rétegeibe, tartósan irritálva az ott található fájdalomreceptorokat. Ezt a réteget úgynevezett glükozaminoglikánok alkotják; röviden, mint GAG-rétegnek nevezzük.  IC/BPS esetében ez a GAG-réteg megsérül, és az említett anyagok eljutnak a nyálkahártya alatt lévő idegvégződésekhez, receptorokhoz. A tartós kémiai irritáció eredményeként steril (baktériummentes) gyulladás alakul ki, amely átterjedhet a hólyagfal mélyebb rétegeire is. Felszaporodnak a hízósejtek, amelyek hisztamint termelnek és fokozzák a fájdalmat. Az állandó irritáció hatására növekszik a fájdalomreceptorok száma is, ami tovább rontja a tüneteket. Ha a gyulladás éveken át fennáll, ödémás szöveti változások lépnek fel, majd hegesedés alakul ki, s a húgyhólyag fala pedig elveszti rugalmasságát. E folyamat végén rendkívül kis kapacitású, rugalmatlan, úgynevezett zsugorhólyag alakul ki – ez az állapot már visszafordíthatatlan. A vastag, merev hólyagfal összeszoríthatja a húgyvezetéket, ami végül is veseelégtelenséghez vezethet.

 

Mivel a GAG-réteg elégtelenség kialakulásának oka ismeretlen, az IC/BPS-t nem tudjuk megelőzni. Sajnos olyan kezelés sem ismert, amely képes a betegséget végérvényesen meggyógyítani. Ugyanakkor, a korai diagnózis és a megfelelő kezelés időben történő megkezdése megállíthatja az IC/BPS progresszióját, nagy mértékben csökkentheti a kínzó tüneteket, s akár hosszan tartó teljes panaszmentességet.

[1] Hanno PM, Wein AJ, Malkowicz SB. Penn Clinical Manual of Urology 2017 217–34 - Video on the topic: https://www.youtube.com/watch?v=aQuh7iRZYT8

Diagnózis és előfordulási gyakoriság: nagy nehézségek

Eddig még egyetlen olyan anyagot – úgynevezett markert – sem sikerült találni, amely jelenléte egyértelműen bizonyítaná az IC/BPS fennállását.[1] Sajnos olyan azonosítható elváltozások sincsenek, amelyek kizárólag erre a betegségre volnának jellemzőek, vagy amelyek mindig megtalálhatóak lennének IC/BPS esetében. Ebből következően, az ismert laboratóriumi és képalkotó eljárások önmagukban nem nyújtanak elég diagnosztikai információt. Az egészséges és a sérült GAG-rétegű húgyhólyag akár ugyanúgy is kinézhet, viszont a GAG-réteg tünetei más betegségekre is utalhatnak. A diagnózis felállításának elengedhetetlen része a daganatok, illetve a fertőzések kizárása – ám azok megléte sajnos még nem zárja ki az egyidejű IC/BPS-t. Ezért az IC/BPS sokszor csak akkor diagnosztizálható, miután a könnyebben azonosítható betegséget már eredményesen kezelték.

 

Az IC/BPS jellemző tünetei

A tünetek alapvetően két csoportba sorolhatók.[2]

 

Fájdalom

  • A húgyhólyag és a húgycső mellett a has alsó része, a medence és a gát tájéka is érintett lehet (nőknél a hüvelyre, férfiaknál a herékre és a péniszre is kiterjedhet).

  • Intenzitása a húgyhólyag telődésével együtt fokozódhat, vizelés hatására átmenetileg enyhülhet.

  • A húgycső érintettsége esetén a szexuális együttlét fájdalmas lehet.

  • Intenzitása az enyhe diszkomforttól a kínzó, súlyos fájdalomig terjedhet.

  • Kezdetben szórványosan jelentkezik és rövid ideig tart, a fájdalommentes időszakok hosszúak. Az IC/BPS előre haladtával párhuzamosan azonban állandósulhat, és nem okvetlenül mutat összefüggést a vizeléssel.

  • Még a hosszú, tünetmentes időszakok során is jelentkezhetnek hirtelen fellángoló fájdalmak (úgynevezett flare-up-ok).

 

Vizelés

  • Kezdetben az vizelés csak kissé gyakoribb, de súlyos esetekben akár a napi 60–80 alkalmat is elérheti.

  • Sürgető inger is jelentkezhet, amelyet görcsök és fájdalom követhet.

  • Enyhe esetekben a vizelések száma csak nappal magasabb. Az IC/BPS előre haladtával nocturia (éjszakai vizelés) is jelentkezhet, akár éjszakánként több alkalommal is.

  • Az egyszerre ürített vizelet mennyisége (vizeletporció) nagyon kicsiny, és megfigyelésünk szerint összefüggésben áll az elfogyasztott folyadék mennyiségével.

  • Súlyos esetben a vizelési inger a hólyag kiürítése után is megmarad.

A tünetek jellemzői (helye, mértéke, tartóssága) nagy variációt mutatnak, azokat számos tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik bizonyos ételek, illetve italok fogyasztása, a fizikai vagy mentális stressz, az emésztőrendszer zavarai, húgyúti fertőzések (UTI-k), illetve nőknél a menstruációs ciklus (a tünetek általában az ovulációt követően rosszabbak).

 

Az IC/BPS diagnosztizálása – régen és most

A legtöbb urológus akkor mondja ki az IC/BPS diagnózisát, ha a tünetek legalább 1,5–6 hónapja fennállnak, és minden más, hasonló tüneteket okozó betegség kizárható. Több olyan, a páciensek által kitölthető kérdőívet is összeállítottak már, amelyek segítségével fel lehet mérni a tünetek meglétét és súlyosságát – közülük a legismertebb az O’Leary-Sant kérdőív [3]. Mivel  nincsen olyan laboratóriumi teszt vagy vizsgálat, amely alapján az IC/BPS egyértelműen igazolható volna, a betegség diagnózisa soha nem 100%-os biztonságú. Szerencsére azonban vannak olyan kiegészítő vizsgálatok, amelyekkel a diagnózis pontosítható, és az elmúlt évek során az orvosi gyakorlat is jelentős mértékben fejlődött.

 

Régen a kálium érzékenységi teszt (másnéven Parsons-teszt) számított az IC/BPS legfontosabb diagnosztikai módszerének. Ennek során úgy igazolták a GAG-réteg elégtelenségét, hogy a húgyhólyagot kálium-klorid oldattal töltötték fel.[4] Ép GAG-rétegnél  ez nem okozott fájdalmat, IC/BPS betegeknél viszont igen. Ez a módszer azonban nemcsak szükségtelenül fájdalmas és invazív volt, hanem azt sem tette lehetővé, hogy az elváltozás mértékét kimutassa. A teszt későbbi változatában (módosított Parsons-teszt) hígított kálium-klorid oldatot töltöttek a húgyhólyagba. Megmérték annak maximális kapacitását kálium-klorid oldattal, majd fiziológiás sóoldattal történő megismételt feltöltés során is.  A mért kapacitások közti különbség arányos volt a GAG-réteg sérülés mértékével.  Bár a módosított Parons-teszt már kvantitatív eredményt adott, ugyanolyan invazív és időigényes volt mint az eredeti módszer. E problémák miatt a modern irányelvek a teszt egyik változatát sem javasolják. [5], [6]

 

A lidocain-teszt eltérő elven működik . Ezt az anyagot egyébként is használják az IC/BPS tüneteinek enyhítésére [7] – így, ha a fájdalmak a húgyhólyagot lidokainnal feltöltve enyhülnek, igazolható, hogy azok forrása valóban a húgyhólyag. E módszer ugyan sokkal kevésbé kellemetlen, mint a kálium teszt, ám ugyanannyira invazív, és ez sem teszi lehetővé a mennyiségi értékelést.

 

Új diagnosztikai eszköznek tekinthető a GAG-réteg integritási teszt, amely során két napos vizelési naplót kell készíteni. Ez az eljárás fájdalommentes, és egyáltalán nem invazív. A GAG-réteg integritási teszt azon a tényen alapul, hogy a vizeletben lévő anyagok koncentrációjának és a hólyagkapacitás mértékének megfigyeléséhez nincs szükség a hólyag sóoldattal történő feltöltésére, mivel a vizelet maga is sóoldat, aminek koncentrációja az elfogyasztott folyadékmennyiségtől függ, s így tetszőlegesen változtatható. A teszt során a páciens két napon át megméri az összes nappali maximális vizeletporciót) úgy, hogy az első napon igen kevés, majd a másodikon igen sok folyadékot fogyaszt. Ha a hólyagfal egészséges, a két nap vizeletporcióinak átlaga között gyakorlatilag nincs különbség. Az IC/BPS enyhe esetében a magasabb folyadékfogyasztású napon a vizeletporciók 30–50%-kal magasabbak. A betegség előre haladtával ez már 50–100% közé esik, súlyos esetben pedig akár 300–500% is lehet. A GAG-réteg integritási teszt (két napos vizelési napló) tehát nemcsak azt mutatja ki, ha sérült a hólyagfal nyákrétege, hanem az elváltozások mértékét is leírja – vagyis, lehetővé teszi a mennyiségi analízist is.

A nappali vizeletporciók átlaga és a folyadékfogyasztás mennyisége (a vizelet koncentrációja) közti összefüggés egészséges embereknél és IC/BPS pácienseknél (lásd az ábrát).

Vannak olyan betegségek, amelyek szignifikánsan gyakrabban jelentkeznek IC/BPS-sel együtt. Ezek megléte megerősítheti a diagnózist. Ilyenek egyes allergiás tünetek, a migrén, az irritábilis bél szindróma (IBS), az endometriózis, a vulvodynia, a krónikus fáradtság szindróma, a Sjögren-szindróma és egyes pánikbetegségek. [8]

 

Alacsony nyomású cisztoszkópia elvégzése akkor javasolt, ha a vizeletben vér található, ha a vizelet citológia eredménye daganatos elváltozásra utal, vagy ha a páciens állapota a kombinált terápia ellenére rosszabbodik – hogy fel lehessen deríteni, nem áll-e a tünetek hátterében húgyhólyagrák, vagy más betegség. Holyagbiopsziára csak akkor érdemes sort keríteni, ha a cisztoszkópos képen olyan területek láthatóak, amelyek daganat meglétére utalhatnak. Ha a cisztoszkópia nem igazolja a daganat gyanúját, a vizelet citológiai vizsgálatát kell elvégezni, mivel ebből a szempontból az tekinthető a legérzékenyebb nem-invazív eszköznek.

 

A páciens előtörténete is hasznos információkkal szolgálhat. Ez nemcsak a jelenlegi tünetekre kell, hogy kiterjedjen; ajánlott felderíteni a korábbi fertőzéseket, az aktuálisan fennálló más betegségeket (különös tekintettel az autoimmun rendellenességekre és az emésztési zavarokra), a páciens által jelenleg vagy korábban szedett gyógyszereket, illetve antibiotikumokat, a páciens étkezési szokásait, életvitelét, valamint az összefüggéseket a tünetek és az említett tényezők között.

Hány IC/BPS páciens van?

 

Egy betegség előfordulását két adattal lehet jellemezni. Az incidencia azt adja meg, mennyi új esetet regisztrálnak egy megadott időszak (rendszerint egy év) alatt. A prevalencia ugyanakkor az összes érintett számát adja meg egy kérdéses időpontban. Mivel jelen tudásunk szerint az IC/BPS kezelése akár élethosszan is eltarthat, az utóbbi adat jelentősége a nagyobb.

 

A prevalencia értékét a tünetek megléte alapján (kérdőívek kitöltésének segítségével), illetve a már diagnosztizált IC/BPS páciensek mennyisége alapján határozzák meg. Ezt az értéket általában 100 000 emberre vonatkoztatják.

 

Sajnos azonban sem a kérdőívek, sem azok kiértékelése sem standardizált. Egyes kutatások kizárólag az orvosok által diagnosztizált IC/BPS páciensek számát veszik figyelembe – ez alapján a 45–197/100 000 fő prevalencia érték adódik. [9] Egy másik felmérés azonban, amely során telefonon gyűjtöttek adatokat a lakosságról, arra jutott, hogy a betegségben 1 900–4 200 / 100 000 fő férfi, és 2 750–6 350/100 000 nő érintett. Az utóbbi csoportnak mindössze 10%-a diagnosztizált eset. [10], [11]. Egy e-mailes önbejelentésen alapuló vizsgálat szerint az érintettek száma 258–13 114/100 000 főre tehető, annak függvényében, hogy miként értelmezik az adatokat. [12]

 

Az USA-beli Interstitialis Cystitis Association (Interstitiális Cystitis Egyesület, ICA) jelentése szerint egyedül az USÁ-ban 3–8 millió nőt és 1–4 millió férfit érinthet a betegség. [13] Az utóbbi években egyre több tanulmány és szervezet ezeket az értékeket fogadja el. [14], [15]. Az átlagukkal számolva a 2 400/100 000 fő prevalencia adat feltehetőleg nem áll messze a valóságtól.

 

A páciensek átlagéletkora 40 év, noha az IC/BPS fiatalabb és idősebb korban is jelentkezhet (13-92 év).

 

Mindezek alapján kijelenthető, hogy még a legfejlettebb egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban is kevesebb, mint a páciensek 5–10%-át diagnosztizálják. Nincsen még egy olyan hasonlóan súlyos betegség, amelyet ilyen alacsony arányban ismernének fel!

[1] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5779567/

[2] https://www.urologyhealth.org/urologic-conditions/interstitial-cystitis#Symptoms

[3] https://www.ichelp.org/wp-content/uploads/2015/06/OLeary_Sant.pdf

[4] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21176078/

[5] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5065402/

[6] https://www.auanet.org/guidelines/interstitial-cystitis/bladder-pain-syndrome-(2011-amended-2014)

[7] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25917728/

[8] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/15119315/

[9] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16006901/

[10] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/23164386/

[11] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21683389/

[12] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/17431811/

[13] www.ichelp.org/about-ic/what-is-interstitial-cystitis/4-to-12-million-may-have-ic

[14] https://www.urologyhealth.org/urologic-conditions/interstitial-cystitis

[15] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6234747/

Az IC/BPS terápiája

A legtöbb irányelv, így az Amerikai Urológiai Társaság (American Urological Association, AUA) is azt javasolja, hogy az orvosnak a legkevésbé invazív módszertől kell lépésenként haladnia az egyre invazívabb kezelések felé. [1]

Életmódváltás és diéta

 

A legkevésbé invazív terápiás lehetőség az életmódbeli változtatások szorgalmazása. A diéta nagyban kihat a tünetekre. Számos, kifejezetten IC/BPS páciensek számára összeállított lista érhető el az interneten [2], [3], [4], és sok tudományos cikk is foglalkozott a témával [5], [6]. A legtöbb forrás egyetért abban, hogy bizonyos élelmiszerek irritálják a hólyagot, leginkább az alábbiak:

  • Koffeines italok

  • Alkoholos italok

  • Csípős és fűszeres ételek

  • Savanyú és savas (ecetes) ételek

  • Szénsavas italok

  • Magas savtartalmú gyümölcsök

  • Olyan teák és táplálékkiegészítők, amelyek illat-, illetve illóolajokat is tartalmaznak

  • Gyógynövényekből készült termékek

 

Az IC/BPS diéta követése valóban segít a tünetek enyhítésében. Ám, ez, és az életmódváltás önmagában sokszor nem elegendő, különösen, ha a páciensnek már súlyos panaszai vannak. Emellett, a hatások rendszerint jelentős késéssel jelentkeznek, és ez alatt az idő alatt a tünetek tovább súlyosbodhatnak

 

Orális terápia

 

Ha a páciens állapota nem javul, a következő lépés az orális terápia. A leggyakrabban használt készítmények a következő összetevőket, illetve azok valamelyikét tartalmazzák:

 

  • Antihisztamin gyulladáscsökkentők

  • Nem-szteroid gyulladáscsökkentők

  • Kortikoszteroid gyulladáscsökkentők

  • Triciklikus antidepresszánsok

  • Gabapentin idegi fájdalomcsillapító

 

Érdemes megemlíteni, hogy az elfogadott, illetve hozzáférhető készítmények listája országonként eltérő.

 

Ezen anyagok hatásosságát számos kutatás vizsgálta, azokat több helyen is összefoglalták. [7] Általánosságban véve, e készítmények gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, illetve antidepresszáns hatásúak. Következésképp, az orális terápia hatásos módja a vizelési, illetve fájdalomtünetek enyhítésének, s ezzel javítja a páciens életminőségét.

 

A vizelet lúgosítása is fontos részét képezi a terápiának. A savas vegyhatású vizelet ugyanis irritálja a hólyagot, ami a tünetek rosszabbodásához vezet. Pusztán elkerülni azon élelmiszereket, amelyek savassá teszik a vizeletet, nem minden esetben elegendő, ezért a vizelet lúgosító készítmények (legyen szó gyógyszerekről vagy táplálékkiegészítőkről) kiemelt szerepet játszanak az orális terápiában.

 

Ugyanakkor, az eddig felsorolt anyagok nem sok hatással vannak a GAG-réteg állapotára, inkább csak tüneti kezelésnek tekinthetők. Érdemes megemlíteni, hogy némely termék tartalmaz olyan összetevőket (ld. később), amelyeket elterjedten használnak a GAG-réteg regenerálására. Jól ismert, az interneten is hozzáférhető készítményekről van szó. Az orális terápiát illetően a legfontosabb megemlítendő anyag a pentozán-poliszulfát nátrium (PPS, Elmiron, SP-54) – ez az amerikai FDA által is jóváhagyott, a GAG-réteg regenerálásra szolgáló anyag.

 

Függetlenül azonban attól, hogy részét képezi-e a GAG-réteg regenerálása is, az orális terápiának számos hátránya van. Ahhoz, hogy a hatóanyag eljusson a húgyhólyagba, ahhoz keresztül kell hatolnia az emésztőrendszeren, illetve a keringésen is, az más szövetekbe is bekerülhet. Ez nemcsak a hatásosságot csökkenti, hanem a mellékhatások kockázatát is emeli. Ahhoz például, hogy a PPS hatni kezdjen a GAG-rétegre, 3 hónapnyi, vagy még hosszabb terápiára van szükség. Emellett, nemrégiben az is kiderült, hogy az orálisan adminisztrált PPS hosszú távon súlyos mellékhatásokat okozhat. [8], [9]

 

Lokális terápia (intravezikális instilláció)

A következő szint a helyi kezelés, vagyis a hatóanyagok közvetlenül a húgyhólyagba fecskendezése.

 

Az elmúlt 20 év során számos anyagot kipróbáltak. Ezek közül néhány, mint a BCG (Bacillus Calmette-Guarin) hatástalannak bizonyult. [10] Mások, például azok, amelyek az idegnövekedési faktorokra hatnak, nem voltak kellőképpen biztonságosak. [11] Megint más esetekben csak a tünetek egy része javult. A vanilloidokról például kiderült, hogy a fájdalmat valóban csökkentik, de semmilyen hatással nincsenek a vizelési tünetekre. [12] Emellett, olyan hatóanyagok is vannak, amelyeket jelenleg is vizsgálnak, ám azokról még nem áll rendelkezésre elegendő adat, vagy ellentmondásosak az eddigi eredmények. A hólyag aktivitását befolyásoló P2X3 receptorok blokkolása ígéretesnek tűnik, ám további kutatásokra van szükség. [13] A Botulinum toxin A (BTX-A, Botox) is sok vizsgálat tárgyát képezte már, de az eredmények ellentmondásosak. [14], [15] Hatásosnak tűnő módszer a liposzómák alkalmazása a hatóanyagok bejuttatására, ám e területen is további kutatásokra van szükség. [16]

 

Ami a hatóanyagokat illeti, 6 olyan általánosan elterjedt anyag van, amelyekről úgy tartják, segíti a GAG-réteg regenerációját. Ezek a következők:

  • Pentozán poliszulfát-nátrium (PPS, Elmiron, SP-54)

  • Dimetil-szulfoxid (DMSO, Rimso-50)

  • Lidokain (alkalizált lidokain, AL)

  • Hyaluronsav (HA)

  • Chondroitin-szulfát (CS)

 

A hatásosságukat illetően ugyanakkor ellentmondásosak az eredmények.

 

A PPS szerkezete nagyon hasonló a GAG-réteget felépítő molekulákéhoz. Bár még nem ismert, pontosan hogyan vesz részt a GAG-réteg regenerálásában, elképzelhető, hogy hatásos a hólyagba instillálva. [17]

 

A DMSO az egyetlen az FDA által is jóváhagyott, a húgyhólyag helyi kezelésére használt vegyület. Egyes tanulmányok szerint hatásosabb, mint számos más anyag [18], mások azonban éppen a DMSO-val kapcsolatos problémákra világítanak rá. [19]

 

Gyakran használják az alkalizált (lúgosított) lidokaint (AL) különféle hólyaggyógyszer-keverékekben (koktélokban). Egyes források szerint már önmagában is hatékony anyagról van szó [20], a legtöbb terapeuta azonban úgy véli, más összetevők hatásosságát segíti [21], bár egyes kutatások ennek ellentmondó eredményekre jutottak.

 

A heparin, a hyaluronsav (HA) és a chondroitin-szulfánt (CS) a GAG-réteg természetes összetevői. A heparint mind önmagában, mind más komponensekkel együtt elterjedten használják a húgyhólyag lokális kezelésében. [22] A hyaluronsav talán a leggyakrabban alkalmazott GAG-réteg regeneráló anyag. Hatásosságát, különböző eredményekkel már sokszor vizsgálták. [23], [24], [25]. Ugyanilyen ellentmondásosak a chondroitin-szulfáttal kapcsolatos adatok is. [26], [27], [28]. Egyes kutatások arra utalnak, hogy a hyaluronsav–chondroitin-szulfát koktél ugyanolyan hatásos, mint a DMSO. [29].

 

A gyakorlatban különféle gyógyszer keverékeket (koktélokat) próbálnak ki a kezelés során [30], remélve, hogy a páciens állapota javul a terápiára.

 

Több oka is van, hogy miért ennyire ellentmondásosak az adatok. Először is, az IC/BPS etiológiája (vagyis, hogy mitől alakul ki a betegség) még mindig ismeretlen – elképzelhető, hogy akiknél más módon alakult ki a betegség, másképp reagálnak az egyes kezelésekre. Másodszor, a legtöbb országban az említett hatóanyagok közül csak néhány számít elfogadottnak és jóváhagyottnak, ami már önmagában is megnehezíti, hogy objektív, átfogó képet alkothassunk a hatásosságukról. Végezetül, az egyes országokban az összetevők közül csak néhányat használnak a lokális terápia során; az egyes koktélokat pedig magisztrális formában állítják elő. Mindez nehézzé teszi, hogy olyan klinikai vizsgálatokat lehessen végezni, ahol a bevont páciensek száma is kellően nagy.

 

Azt is érdemes megvizsgálni, miért népszerűtlenebb az oki terápiának tekinthető lokális kezelés, annak ellenére, hogy  hatásosabb (feltéve, hogy hatékony készítménnyel végzik). Fontos tényező a kezelés invazivitása. Sok orvos igyekszik mellőzni a katéter használatát, hacsak az nem teljesen elkerülhetetlen. A páciensek maguk is gyakran vonakodnak az instillációs terápiától, mert félnek a katéter okozta fájdalomtól és lehetséges szövődményeitől (nyálkahártya sérülések, fertőzések). E probléma megoldására fejlesztette ki az Urosystem az UroDapter® és UroStill® eszközöket. Az előbbi olyan kis adapter, amely helyettesíti a katétert. Az utóbbi egy a női páciensek önkezelését (öninstillációját) megkönnyítő készülék. UroStill® segítségével a húgyhólyag instillációja otthon, a kezelőorvos közvetlen közreműködése nélkül is elvégezhető.

 

Kombinált terápia

Vitathatatlan, hogy szükség van a kezelés első vonalaira; a diétára és az orális terápiára. Sajnos azonban nemcsak az IC/BPS diagnosztizálása tart sokáig, hanem e kezelési módok hatása is késleltetve jelentkezik. Ez vezet ahhoz a gyakori helyzethez, hogy a páciens akár 1–3 évet is eltölt úgy, hogy a fájdalmai tűrhetetlenek, a vizelési tünetei súlyosak, az életminősége pedig egyre rosszabbodik. Mennél több idő telik el így, annál nagyobb az esélye, hogy az előrehaladott IC/BPS  már nem is fog reagálni a kevéssé invazív terápiákra.

 

A mi javaslatainkat a mellékelt folyamatábra mutatja be. Ha a tünetek súlyosak, érdemes rögtön kombinált terápiával kezdeni, amely részét képezi az orális és az intravezikális kezelés is, hogy a páciens állapota a lehető leghamarabb javulásnak induljon.

 

Az IC/BPS diagnosztizálásának és terápiájának folyamatábrája. A GAG-réteg integritás teszt 100%-a az első napon (alacsony folyadékbevitel mellett) mért vizeletporciók átlagát jelenti. (Bővebben lásd az IC/BPS diagnosztizálása részben.)

 

Mint az látható, az alkalmazott kezelés a GAG-réteg integritás teszt eredményétől függ. Az életmódváltás, a diéta és az orális terápia csak az IC/BPS enyhe tünetei esetében hatékony és elegendő. Ugyanakkor a páciens utókövetése ilyenkor is elengedhetetlen, mivel a tünetek rosszabbodása a kezelés folytatása ellenére sem zárható ki. (Ez az utókövető rendszer még nem szerepel ezen a weblapon.)

 

Súlyosabb esetekben a GAG-réteg helyi kezelés révén történő regenerálását azonnal meg kell kezdeni, s ezzel egyidőben a kevésbé invazív terápiás módszereket is folytatni kell (kombinált kezelés).

 

Az ennél invazívabb beavatkozások – többek közt az idegstimuláció, a GAG-réteg sérült területeinek leégetése, vagy a cisztektómia – csak akkor alkalmazandó, ha minden más módszer hatástalannak bizonyult. Az olyan alternatív módszerek, mint az akupunktúra, a nagynyomású oxigénterápia, csak mint kiegészítő terápiák alkalmazandóak, tekintetbe véve azt a tényt is, hogy ezek költség-haszon aránya előnytelen.

 

[1] https://www.auanet.org/guidelines/interstitial-cystitis/bladder-pain-syndrome-(2011-amended-2014)

[2] https://docplayer.net/20821777-Eating-with-ic-www-ichelp-org-interstitial-cystitis-association.html

[3] https://www.ic-network.com/bev/

[4] http://ic-diet.com/IC-diet-food-list.html

[5] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/17499305/

[6] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/22453670/

[7] https://www.ic-network.com/interstitial-cystitis-treatments/oral-medication/

[8] https://www.webmd.com/drugs/2/drug-14053/pentosan-polysulfate-sodium-oral/details

[9] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/29801663

[10] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15758738/

[11] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5756823/

[12] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24376550/

[13] https://www.ics.org/2015/abstract/23

[14] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24276074

[15] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25690160/

[16] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4708561/

[17] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5522791/

[18] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/28150028

[19] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5293394/

[20] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19021619/

[21] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22576327/

[22] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22082303/

[23] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22576327/

[24] https://www.researchgate.net/publication/47396396_Long-term_results_of_intravesical_hyaluronan_therapy_in_bladder_pain_syndromeinterstitial_cystitis

[25] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4708541/

[26] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20494413/

[27] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18778342/

[28] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22516357/

[29] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/27654012/

[30] https://www.ic-network.com/interstitial-cystitis-treatments/bladder-instillations/

 
 
 
 
CÍM

1137 Budapest, 

Szent István park 26. fszt. 2.
Hungary

LÉPJEN KAPCSOLATBA VELÜNK

© 2020 by Urosystem Ltd.